Facebook-on már elkezdett terjedni, de most megérkezett ide a blogra is! Icarus a HCW pankrátorának ars poetica-ja a pro-wrestlingről és az ő kapcsolatáról 1 percben. Nézzétek, reagáljatok rá, terjesszétek.

 - Női wrestling ? Ammeg’ mi?
Igen gyakori ez a vélemény, a másik sűrűn előforduló pedig az, hogy ezek a csajok nem a ringbe, hanem az ágyba(és a konyhába) valóak maximum (persze erősen szépítettem a kifejezés módon :-P). Ez a kettő a leggyakoribb hozzáállás az egész világon, mint általában legtöbb „férfiak uralta sportágat” űző női sporthoz. Ha túl tudtok ezeken a sztereotípiákon lépni, vagy csak kíváncsiak vagytok a másik oldal véleményére, akkor folytassátok bátran az olvasást. Jah és a „másik oldalon” nem azt értem, hogy nőnemű lennék, és azt sem, hogy meleg :-) férfi vagyok és a divattal ellentétben totál hetero. Ennek ellenére én a női pankrációban többet látok, mint T&A (Tits and Ass – Mellek és popsi). Nem ez az elvárandó szint, vagy amit kötelező lenne követni, és a legkevésbé sem vetem meg azt, aki nem így gondolkodik, csak szerettem volna tisztázni, hogy én hogyan is viszonyulok a témához. Továbbá nem akarok senkit megtéríteni, legfeljebb kicsit szélesíteni a látókörét.
      A (csak) WWE-t néző rajongók joggal nem is tarthatják sokra a gyengébbik nemet ebben a szakmában, köszönhetően a mostanában ott szereplő hölgyek miatt, hiszen a nagy többségük inkább néz ki jól, mintsem tudna kimagaslóan, de legalább normálisan dolgozni a ringben. Persze ez nagyrészt a WWE hibája, amiért antitalentumú bikini modelleket alkalmaznak, de ez az ők (itt főleg értsétek Vince McMahon-t) elképzelése a témáról… mármint, hogy ilyennek kell lennie a női részlegnek. S ha netalán-tán véletlen némi kis tehetség szorult is valamelyikükbe azt kemény munkával szépen leépítik :-) (Gail Kim Awesome Kong elleni meccseivel a TNA-ben hihetetlen presztízst szerzett magának. Most megnézhetjük, milyen szerepet és meccseket kap WWE-be való visszatérése óta).
        Adódik a kérdés, az inring szerelmesei is tudnak jobb és nézhető női wrestlinget találni???
Naná, hogy igen :-), csak el kell nézni japánba(Joshi), vagy amerikai indy promóciókhoz, pl. Shimmer nevezetű szervezethez. Valamit rögtön az elején le kell szögeznem! Számomra a wrestling elsősorban a ringen belül nyújtott teljesítmény. A karakterek, a történetek és minden egyéb tényező az csak körítés, amitől még jobb lehet egy meccs. Tehát mikor fentebb azt írtam, hogy „jobb”, akkor az a minősítés csakis az én értékrendszerem alapján történt. Simán lehet, hogy valakinek WWE „diva” részlege az etalon női pankrációban.
        Kis magyarázat: „indy” megjelölés az az independent, azaz független szervezetet jelenti. Nincs náluk exkluzív szerződés, tehát adott - többnyire helyi kis közönség részvételű- „X”  szervezetnél szereplő emberkék más szervezet berkein belül is felléphetnek. Nincs tv-s szerződésük, maximum valami lokális csatornával, így DVD formájában terjesztik magukat, ebből is próbálnak megélni.
Kis magyarázat 2: Joshi a puroresu-nak a női változata… gondolom most már mindenki érti :-P. A puroresu a japán wrestling-stílus, vagyis igazából simán pankráció, csak annak egy speciálisan kialakult/kialakított változata. Pro-wrestling szó „japánosított” változatának az összevont rövidítése ("professional wrestling" => "PUROfesshonaru RESUringu"). 
Fő jellemzője:
- „strong-style”-ban űzik az ipart, azaz az ütések és rúgások nagyon ott vannak a helyükön és szólnak is rendesen. A suplex-ek, dobások, slam-ek is mind hihetetlen dinamikával, erővel hajtják végre. 
- rengeteg gyors, technikás, látványos chain-wrestling, mindenféle Amerikában (mainstream-WWE) ritkán látott fogásokkal és submission-ökkel összekötve/megszakítva.
- lucha libre (akrobatika) a köbön, amit réges-régen (80-as évek) Mexikóból vettek át. Azt hiszitek TNA x-division, vagy ROH a high flying iskola megteremtője? Fenéket, Japánban már a 80as években ilyen meccseket toltak (Mexikóban meg már korábban is), továbbá, hogy ECW a hardcore szülőatyja? EEEEEEEE wrong answer :-) ennek extrém változata is japánban nyert teret igazán magának először.
- karakterek/szerepek/gimmick-ek amit felvesznek a résztvevők általában vagy nagyon „elvont/elmebeteg/képregényszerű”(sok is a maszkos emberke) vagy totál semmilyen, csak „no gimmick needed” én majd pankrálok és nem dumálok...
Persze ez csak egy gyűjtőfogalom jellemzői, természetesen rengeteg alfaja/változata van Japánban (is) a pankrációnak.

Igen hosszadalmas bevezető után végre rátérhetünk a sorozatra, ami olyan mozdulatokat fog bemutatni, amit a női pankrátorok kreáltak/„alkottak meg”, s ezzel komoly részt vállaltak a wrestling kultúrában. Lesz egy-két meglepetés az biztosan mondhatom.

Jaguar Yokota, joshi legenda. A ma már 49 éves hölgy 16 évesen debütált (ez azért nem olyan ritka joshi-knál), s olyan meccseket tolt már 1985-ben (!!!), amiben olyan mozdulatok, olyan impact-ek voltak, amit bármely mai pankrációt művelő férfi is megirigyelhet.

Olyan move-ok megszületését köszönhetjük neki, mint:
Tiger Driver 91 és a Jackhammer (Igen a "Goldberg-féle" mozdulat ez. Az amit a világ számára Goldberg WCW-s futása alatt finisher-ként használt, s tett nemzetközi szinten ismertté, de a Jackhammer vagy 10 évvel korábban Jaguar Yokota alkotta meg)

Akövetkező top10-es videóban benne van mindkét mozdulat (Jackhammer 0:46-tól és a Tiger Driver 91 1:56-tól) . Amúgy érdemes megfigyelni milyen moveset-tel dolgozott (pl az a leg trap backdrop suplex hold és a Fisherman Buster se semmi)... kicsit megelőzték a japán pankrátorok és pankrátor nők a korukat, az tuti.

A HCW suli az első kezdeményezés Magyarországon, hogy az érdeklődőknek lehetőségük legyen tanulni a pankráció alapjait, miközben testüket és szellemüket kiváló formába hozzák. A HCW pankrátorai hosszú éveken át tanulmányozták a külföldi (elsősorban amerikai és japán) pankráció-iskolák tananyagait, edzésmódszereit és technikáikat. Bár hazánkban hivatalos "pankráció-edző" titulus még nem létezik, a HCW pankrátorai első kézből, személyesen oktatják a tanulókat, és tanítanak meg mindent, ami ehhez a nem mindennapi sport gyakorlásához szükséges. Fontos megjegyezni, hogy a pankrációt a HCW a sport részénél fogva közelíti meg, így a külföldi iskoláktól eltérően nem 3-4 hónapos ciklusban történik a képzés, hanem folyamatosan, melynek szerves része a komoly fizikai felkészítés. Sokan úgy gondolják, hogy eljönnek az edzésre, és egyből a harmadik kötélről fognak ugrani, vagy az éppen kedvenc amerikai szupersztárnak egy jellegzetes mozdulatával fogja kezdeni a napját. Ez azonban nem így történik, az edzés része az állandó mozgásfejlesztő, kondíciójavító gyakorlatok széles skálája, mely minden sportnak az alapja, így a pankrációnak is, melyeket a ringbe lépés előtt magas szintre kell fejleszteni. Az iskolában több féle stílust lehet tanulni, amelyeket később az ember saját arculatára formálhat. A közös alap elengedhetetlen, így a már más küzdősportokból ismert esés és tompítási technikákkal kezdődik a tanfolyam, melynek az idő múlásával különféle válfajaival (Judo, Birkózás, Jiu  Jitsu…) is találkozik a résztvevő. Ez alatt végig folyamatos elméleti okításon is részt vesznek, mert fontos a pankráció világát körbeölelő felfogással foglalkozni, hogy megértsük ezt az összetett világot, illetve tanuljanak egy olyan mentalitást a jelentkezők, amely megtanítja őket különböző helyzetekben színesen viselkedni, reagálni. Az idő és a teljesítmény függvényében a tanulók mozdulatokról, mozdulatkora haladnak a saját egyéniségük kialakítása felé. A folyamatos edzés megtérül. Rendszeres felmérésekkel szembesítik a diákokat a teljesítményükkel, így csak maguktól függenek a résztvevők. Az eddigi adatok alapján a diákok 95%-a a többszörösére lett képes bizonyos fizikai feladatok elvégzésére, pár hónap után, mint azelőtt. Korhatár nincs az iskolában, viszont műsorban 18 év alatti személy nem szerepelhet. A személyes jelentkezéskor a résztvevőnek ki kell töltenie egy adatlapot, melyben igazolja magát és elfogadja a feltűntetett pontokat. Vár mindenkit szeretettel a HCW pankrátor iskola!

   A pankráció, azaz a profi birkózás (professional wrestling, innentől „pro-wrestling”) a sportszórakoztatás (Sport Entertainment) fogalma alá esik, ez fejezi ki legjobban és legtömörebben a lényegét. Magyarországon ez a kifejezés nem elterjedt, pedig már 1935-ben a Toronto Star sportszerkesztője, Lou Marsh „sportszerű” szórakoztatásnak nevezte a pankrációt, s a WWE-nek (Wolrd Wrestling Entertainment) köszönhetően 1989 óta már elterjedt az egész földön, mikor egy jogi eljárás során különválasztották a versenyszerű küzdősporttól a „pro-wrestling”-et. 

  A pankráció szó használata a „pro-wrestling”-re egy speciálisan magyar szokás, amely félreértést okozhat, hiszen az Ókori Görög Olimpiákon is volt pankráció (pankration), amely egy legitim küzdősport volt az akkori ökölvívás és a birkózás elemeinek felhasználásával. Ezzel ellentétben, a pankrációban (pro-wrestling) a meccsek kimenetele előre el van döntve, ezzel a közönség egyfajta élő, látványos küzdősport-színháznak lehetnek a részesei. A meccsekkel és a meccsek előtti/közötti felvezetésekkel történeteket mesélnek el, akár mintha egy sorozatot színházban követnénk figyelemmel előadásról-előadásra. A pankrátorok szerepeket játszanak el, karaktereket formálnak meg, amit megtartanak a műsor egész ideje alatt. Innentől pankráció szó alatt csak is a profi birkózást értjük.

   Tehát a pankráció a nézők szórakoztatásának céljából előadott, sportteljesítményt igénylő, előre eldöntött végeredményű küzdősport, amely sajátos szabályrendszerrel rendelkezik, és ringben, s gyakran ringen kívül is folyik a küzdelem. Előfordul, hogy külső eszközöket is igénybe vehetnek a pankrátorok (összecsukott szék, asztal, létra, kötél, vagy bármi), ameddig ez az adott meccs szabályai megengedik. Ebből is látszik, hogy egy-egy meccs szabálya merőben különbözhet. Azonban ami állandó, hogy két vagy több küzdő fél között történik a küzdelem a ringben, amely rugalmasabb ring talajjal bír, mint egy boksz ring, s a kötelek rugalmasabb anyagból vannak, s feszesre vannak meghúzva. Egy bíró vezeti a meccset, aki ő maga is be van avatva, s része az egész shownak. Általában a meccseknek akkor van vége, ha az egyik pankrátor feladja egy feszítésnek köszönhetően, vagy az ellenfele el tudja érni, hogy a két válla a földön legyen a bíró három leütéséig. Viszont vannak speciális meccs-típusok is, ahol ettől eltérhetnek (pl. „meccs első vérig”).

   A pankráció története a „catch as catch can”-ben gyökerezik. A röviden „catch wrestling”nek nevezett küzdősport olyan birkózás, amelynél csaknem minden fogás engedélyezve van. Tulajdonképpen a görög-római birkózásból fejlődött ki, illetve ennek komolyabb, mondhatnánk brutálisabb formája. A 19. század vége felé gyakori részvevői voltak utazó karneváloknak az ilyen jellegű küzdelmek, a közönség nagy örömére. Hogy a közönséget még inkább ki tudják szolgálni, még inkább látványos küzdelmeken izgulhassanak, szurkoljanak az általuk választott sportolónak, kialakult a modern kori pankráció. Az évek során sok más küzdősportból is merített a pankráció, mind különböző feszítések, dobások ütések és rúgások, s egyre fontosabbá vált a ringbeli történések mellett az eseményeken való show jelleg, és a mikrofon használata a történetek színesebbé tételének érdekében. Kultúránként kialakult több alfaja is a pankrációnak, mint például:
   - a mexikói („lucha libre”), ahol a látvány a lényeg, már-már hihetetlen mozdulatokkal, 
   - az amerikai, ahol a show és a „szappanopera” jelleg a fontosabb, 
   - az európai, ahol főként „catch wrestling „ elemek dominálnak,
   - s a japán („PuroResu”) stílus, ahol a ringbeli küzdelem, mint sportteljesítmény van a fókusz középpontjában. Látványos mozdulatok, dobások és közel full-kontaktos (de kontrollált) ütések, rúgások jellemzik. Ezt a szellemiséget mi (HCW) is szeretnénk magunkénak tudni.

  A pankráció ugyan fix végeredményű, a küzdő felek a mérkőzéseken gyakran megkoreografált és begyakorolt mozdulatokat használnak, de komoly fizikai, technikai és szellemi felkészülés szükséges ahhoz, hogy sérülés nélkül tudják a pankrátorok előadni a meccseket.

Kedves olvasók!

    Ahogyan azt láthatjátok, két index videó és a második saját, de az első önállóan szervezett gála után kaptunk itt egy remek lehetőséget arra blog formájában, hogy adott időközönként a videókon túl is életjelet adhassunk magunkról. Ennek fényében úgy határoztunk, hogy nem csak magunkról, azaz a Hungarian Championship Wrestlingről, hanem igyekszünk mindenről írni, ami pankráció (ami valójában nem a legszerencsésebb elnevezés, de a továbbiakban erről is szó lesz) és igyekszünk minden kételyt eloszlatni, kérdéseket megválaszolni, a téves gondolatokat tisztázni és nem utolsó sorban magunkat is bemutatni. Talán ezt a legjobb úgy elkezdenünk, hogy első sorban a nézőközönség reakcióira próbálunk reflektálni és tisztázni a minket ért negatív kritikákat. Ez alatt természetesen nem az értendő, hogy bárki szubjektivitását fogjuk támadni, mindenkinek szíve joga tetszését vagy nem tetszését nyilvánítani bármivel kapcsolatban. Fókuszunkba azokat a kritikus megjegyzéseket helyeztük, melyek a körülményeinket vagy saját személyeinket bírálják. Ezek lehetnek helytállók vagy kevésbé helytállók, a mi szándékunk csupán az, hogy ezek okait megértessük, és szeretnénk, hogy mindenki előtt világos legyen, hogy honnan jöttünk és kik vagyunk.
    Kezdjük talán ott a fejtegetést, ahol a legegyértelműbb. Sok olyan hozzászólást kaptunk, ami Amerikával igyekszik összehasonlítani. Ez megtörtént olyan formában, hogy maga a sportág (inkább sportszórakoztatás) onnan származik, volt, aki a külföldi szövetségekhez mérte a mi gáláinkat és sokan róják azt fel nekünk, hogy a kinézetünk nem olyan, mint ami a tv-ből megszokott. Első sorban szeretnénk azt megértetni, hogy ez egy műfaj. Egy műfajnak mindig van származási helye, kiindulópontja, akár legyen ez költészet, akár zene. Mindig van egy táptalaj, ahonnan elindul és a világ különböző pontjain sajátos formát ölt, továbbfejlődik. Pontosan ez a helyzet a mi esetünkben is. Talán kevesen tudják azt, hogy a pankráció egyáltalán nem tudható be amerikai tradíciónak. Mexikóban, Japánban szintén nagy népszerűségnek örvend, sőt, sokkal komolyabb hagyományokat ápolnak, mint a habokon. Gondoljunk csak bele, hogy a futball sem magyar találmány, csak, hogy egy egyértelmű példát említsünk, mégis hazánk egyik legnagyobb büszkesége Puskás, és bűn lenne hibáztatni azért, hogy valami olyat csinált, ami külföldről származott. Természetesen nem kívánjuk magunkat egy legendához hasonlítani, kizárólag a szituáció hasonlóságára próbálunk rávilágítani. Célunk az, hogy megteremtsük a pankráció hazai kultúráját, hagyományait, amik nyilvánvalóan tartalmaznak olyan elemeket (hiszen ezekre épül), melyek külföldről jönnek. Ezzel szemben semmiképp nem szeretnénk ugyanazt a hatást elérni, ugyanazokat a reakciókat kiváltani és ugyanolyan közönséget. Mi egy sajátos, magyar ágazatot szeretnénk megteremteni, amihez szükség van arra, hogy el tudjuk engedni azt a tényt, hogy a pankráció nem hungaricum, de nem is másolás.
    Most ejtsünk pár szót a mi gáláinkról és az amerikai showk-ról. Azt hiszem már leírva is furcsán hat a kettő egymáshoz mérése. Pont annyira, mint amikor a két ország anyagi helyzetét szeretnénk összemérni, vagy bármely más statisztikai mutatóját. Sokan mondják degradálóan, hogy 60 év késéssel érkezett meg hazánkba ez a fajta szórakoztatás. Igen, viszont gondoljuk át, hogy abban a 60 évben, amíg Nyugaton fellendülés ment végbe, mind morálisan, mind gazdaságilag, mind technikailag, addig nálunk mi történt? Azt hiszem, mindenki tudja. Ezek tudatában nem csekély rizikóval kezdtünk abba a vállalkozásba, hogy megteremtsük itthon az alapokat. Sem földrajzilag, sem mentalitásban és főleg anyagilag nem vagyunk összemérhetők. Amíg erre külföldön 60 év alatt ráépült egy iparág (hozzátéve, hogy ugyanonnan indultak, mint mi), addig tőlünk a második gála után várják el, hogy tízezres nézőszámú gálákat produkáljunk olyan körülményekkel, melyek megteremtésében semmilyen segítségünk nincsen. Egyelőre olyan földi tényezőkkel kell megküzdenünk, mint munka, iskola és megélhetés, ami sajnos nem könnyít azon az úton, ami a tízezer fős gálákhoz vezet. Rengeteg munkát, energiát fektetünk a fejlődésünkbe, de csodát mi sem tudunk tenni. A jó munkához idő kell és ez a kulcsszó. Ez az, amit sokan elfelejtenek, amikor minket bírálnak. Bízunk abban, hogy ki fog alakulni az itthoni közönség és olyan emberek is a tagjai lesznek, akik minket szerettek meg és nem a tv-s adás fogta meg őket. Az egyetlen terület, ahol fel tudjuk venni a versenyt, az a ringben nyújtott teljesítmény és kivitelezés. Igyekszünk ezzel lekötni a figyelmet és lenyűgözni még azokat is, akik alapvetően nem szeretik ezt az egészet. Ezáltal tud kialakulni egy sajátos magyar közönség, egy sajátos magyar pankráció és egy olyan általános vélemény, hogy „a mi fiaink nem ekkorák, nem adnak ekkora körítést, de a ringben sokkal jobbak”. Így igyekszünk a lehető legtöbb hangsúlyt erre fektetni, pontosan ezért Értékrendünkben előbb szerepel egy meccs kivitelezésének minősége, mint egy csillogó sportcsarnok. Csak remélni tudjuk, hogy a híresen kritikus és kemény magyar közönség erre kapja fel a fejét és meglátja az ebben rejlő művészetet és előítélet nélkül tudja majd élvezni a műsort.
   Elsőre talán legyen ennyi a magyar pankrációról, vagy is inkább mostani körülményeiről. Rengeteg kérdéskör maradt még megválaszolatlanul és rengeteg dologgal készülünk, melyeket fokozatosan megosztunk veletek, mint pl: pankráció történet, gála időpontok, iskolánk bemutatása. Lényénél fogva, ez egy annyira komplex műfaj, amit nehéz pár oldalban kifejteni és itthoni új léte miatt várható volt, hogy sok negatívum üti fel a fejét és megosztja az embereket, de ez normális. A következő bejegyzésig (és mindig) megtaláltok minket facebookon HCW Pankráció néven és pankrátorainkat egyesével is! Hamarosan újra jelentkezünk számtalan érdekes dologgal!
HCW