Élünk

2010.11.30. 00:30

Kedves olvasók!

    Ahogyan azt láthatjátok, két index videó és a második saját, de az első önállóan szervezett gála után kaptunk itt egy remek lehetőséget arra blog formájában, hogy adott időközönként a videókon túl is életjelet adhassunk magunkról. Ennek fényében úgy határoztunk, hogy nem csak magunkról, azaz a Hungarian Championship Wrestlingről, hanem igyekszünk mindenről írni, ami pankráció (ami valójában nem a legszerencsésebb elnevezés, de a továbbiakban erről is szó lesz) és igyekszünk minden kételyt eloszlatni, kérdéseket megválaszolni, a téves gondolatokat tisztázni és nem utolsó sorban magunkat is bemutatni. Talán ezt a legjobb úgy elkezdenünk, hogy első sorban a nézőközönség reakcióira próbálunk reflektálni és tisztázni a minket ért negatív kritikákat. Ez alatt természetesen nem az értendő, hogy bárki szubjektivitását fogjuk támadni, mindenkinek szíve joga tetszését vagy nem tetszését nyilvánítani bármivel kapcsolatban. Fókuszunkba azokat a kritikus megjegyzéseket helyeztük, melyek a körülményeinket vagy saját személyeinket bírálják. Ezek lehetnek helytállók vagy kevésbé helytállók, a mi szándékunk csupán az, hogy ezek okait megértessük, és szeretnénk, hogy mindenki előtt világos legyen, hogy honnan jöttünk és kik vagyunk.
    Kezdjük talán ott a fejtegetést, ahol a legegyértelműbb. Sok olyan hozzászólást kaptunk, ami Amerikával igyekszik összehasonlítani. Ez megtörtént olyan formában, hogy maga a sportág (inkább sportszórakoztatás) onnan származik, volt, aki a külföldi szövetségekhez mérte a mi gáláinkat és sokan róják azt fel nekünk, hogy a kinézetünk nem olyan, mint ami a tv-ből megszokott. Első sorban szeretnénk azt megértetni, hogy ez egy műfaj. Egy műfajnak mindig van származási helye, kiindulópontja, akár legyen ez költészet, akár zene. Mindig van egy táptalaj, ahonnan elindul és a világ különböző pontjain sajátos formát ölt, továbbfejlődik. Pontosan ez a helyzet a mi esetünkben is. Talán kevesen tudják azt, hogy a pankráció egyáltalán nem tudható be amerikai tradíciónak. Mexikóban, Japánban szintén nagy népszerűségnek örvend, sőt, sokkal komolyabb hagyományokat ápolnak, mint a habokon. Gondoljunk csak bele, hogy a futball sem magyar találmány, csak, hogy egy egyértelmű példát említsünk, mégis hazánk egyik legnagyobb büszkesége Puskás, és bűn lenne hibáztatni azért, hogy valami olyat csinált, ami külföldről származott. Természetesen nem kívánjuk magunkat egy legendához hasonlítani, kizárólag a szituáció hasonlóságára próbálunk rávilágítani. Célunk az, hogy megteremtsük a pankráció hazai kultúráját, hagyományait, amik nyilvánvalóan tartalmaznak olyan elemeket (hiszen ezekre épül), melyek külföldről jönnek. Ezzel szemben semmiképp nem szeretnénk ugyanazt a hatást elérni, ugyanazokat a reakciókat kiváltani és ugyanolyan közönséget. Mi egy sajátos, magyar ágazatot szeretnénk megteremteni, amihez szükség van arra, hogy el tudjuk engedni azt a tényt, hogy a pankráció nem hungaricum, de nem is másolás.
    Most ejtsünk pár szót a mi gáláinkról és az amerikai showk-ról. Azt hiszem már leírva is furcsán hat a kettő egymáshoz mérése. Pont annyira, mint amikor a két ország anyagi helyzetét szeretnénk összemérni, vagy bármely más statisztikai mutatóját. Sokan mondják degradálóan, hogy 60 év késéssel érkezett meg hazánkba ez a fajta szórakoztatás. Igen, viszont gondoljuk át, hogy abban a 60 évben, amíg Nyugaton fellendülés ment végbe, mind morálisan, mind gazdaságilag, mind technikailag, addig nálunk mi történt? Azt hiszem, mindenki tudja. Ezek tudatában nem csekély rizikóval kezdtünk abba a vállalkozásba, hogy megteremtsük itthon az alapokat. Sem földrajzilag, sem mentalitásban és főleg anyagilag nem vagyunk összemérhetők. Amíg erre külföldön 60 év alatt ráépült egy iparág (hozzátéve, hogy ugyanonnan indultak, mint mi), addig tőlünk a második gála után várják el, hogy tízezres nézőszámú gálákat produkáljunk olyan körülményekkel, melyek megteremtésében semmilyen segítségünk nincsen. Egyelőre olyan földi tényezőkkel kell megküzdenünk, mint munka, iskola és megélhetés, ami sajnos nem könnyít azon az úton, ami a tízezer fős gálákhoz vezet. Rengeteg munkát, energiát fektetünk a fejlődésünkbe, de csodát mi sem tudunk tenni. A jó munkához idő kell és ez a kulcsszó. Ez az, amit sokan elfelejtenek, amikor minket bírálnak. Bízunk abban, hogy ki fog alakulni az itthoni közönség és olyan emberek is a tagjai lesznek, akik minket szerettek meg és nem a tv-s adás fogta meg őket. Az egyetlen terület, ahol fel tudjuk venni a versenyt, az a ringben nyújtott teljesítmény és kivitelezés. Igyekszünk ezzel lekötni a figyelmet és lenyűgözni még azokat is, akik alapvetően nem szeretik ezt az egészet. Ezáltal tud kialakulni egy sajátos magyar közönség, egy sajátos magyar pankráció és egy olyan általános vélemény, hogy „a mi fiaink nem ekkorák, nem adnak ekkora körítést, de a ringben sokkal jobbak”. Így igyekszünk a lehető legtöbb hangsúlyt erre fektetni, pontosan ezért Értékrendünkben előbb szerepel egy meccs kivitelezésének minősége, mint egy csillogó sportcsarnok. Csak remélni tudjuk, hogy a híresen kritikus és kemény magyar közönség erre kapja fel a fejét és meglátja az ebben rejlő művészetet és előítélet nélkül tudja majd élvezni a műsort.

   Elsőre talán legyen ennyi a magyar pankrációról, vagy is inkább mostani körülményeiről. Rengeteg kérdéskör maradt még megválaszolatlanul és rengeteg dologgal készülünk, melyeket fokozatosan megosztunk veletek, mint pl: pankráció történet, gála időpontok, iskolánk bemutatása. Lényénél fogva, ez egy annyira komplex műfaj, amit nehéz pár oldalban kifejteni és itthoni új léte miatt várható volt, hogy sok negatívum üti fel a fejét és megosztja az embereket, de ez normális. A következő bejegyzésig (és mindig) megtaláltok minket facebookon HCW Pankráció néven és pankrátorainkat egyesével is! Hamarosan újra jelentkezünk számtalan érdekes dologgal!
HCW

 



A bejegyzés trackback címe:

https://hcwpankracio.blog.hu/api/trackback/id/tr232482597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása