A pankráció, azaz a profi birkózás (professional wrestling, innentől „pro-wrestling”) a sportszórakoztatás (Sport Entertainment) fogalma alá esik, ez fejezi ki legjobban és legtömörebben a lényegét. Magyarországon ez a kifejezés nem elterjedt, pedig már 1935-ben a Toronto Star sportszerkesztője, Lou Marsh „sportszerű” szórakoztatásnak nevezte a pankrációt, s a WWE-nek (Wolrd Wrestling Entertainment) köszönhetően 1989 óta már elterjedt az egész földön, mikor egy jogi eljárás során különválasztották a versenyszerű küzdősporttól a „pro-wrestling”-et. 

  A pankráció szó használata a „pro-wrestling”-re egy speciálisan magyar szokás, amely félreértést okozhat, hiszen az Ókori Görög Olimpiákon is volt pankráció (pankration), amely egy legitim küzdősport volt az akkori ökölvívás és a birkózás elemeinek felhasználásával. Ezzel ellentétben, a pankrációban (pro-wrestling) a meccsek kimenetele előre el van döntve, ezzel a közönség egyfajta élő, látványos küzdősport-színháznak lehetnek a részesei. A meccsekkel és a meccsek előtti/közötti felvezetésekkel történeteket mesélnek el, akár mintha egy sorozatot színházban követnénk figyelemmel előadásról-előadásra. A pankrátorok szerepeket játszanak el, karaktereket formálnak meg, amit megtartanak a műsor egész ideje alatt. Innentől pankráció szó alatt csak is a profi birkózást értjük.

   Tehát a pankráció a nézők szórakoztatásának céljából előadott, sportteljesítményt igénylő, előre eldöntött végeredményű küzdősport, amely sajátos szabályrendszerrel rendelkezik, és ringben, s gyakran ringen kívül is folyik a küzdelem. Előfordul, hogy külső eszközöket is igénybe vehetnek a pankrátorok (összecsukott szék, asztal, létra, kötél, vagy bármi), ameddig ez az adott meccs szabályai megengedik. Ebből is látszik, hogy egy-egy meccs szabálya merőben különbözhet. Azonban ami állandó, hogy két vagy több küzdő fél között történik a küzdelem a ringben, amely rugalmasabb ring talajjal bír, mint egy boksz ring, s a kötelek rugalmasabb anyagból vannak, s feszesre vannak meghúzva. Egy bíró vezeti a meccset, aki ő maga is be van avatva, s része az egész shownak. Általában a meccseknek akkor van vége, ha az egyik pankrátor feladja egy feszítésnek köszönhetően, vagy az ellenfele el tudja érni, hogy a két válla a földön legyen a bíró három leütéséig. Viszont vannak speciális meccs-típusok is, ahol ettől eltérhetnek (pl. „meccs első vérig”).

   A pankráció története a „catch as catch can”-ben gyökerezik. A röviden „catch wrestling”nek nevezett küzdősport olyan birkózás, amelynél csaknem minden fogás engedélyezve van. Tulajdonképpen a görög-római birkózásból fejlődött ki, illetve ennek komolyabb, mondhatnánk brutálisabb formája. A 19. század vége felé gyakori részvevői voltak utazó karneváloknak az ilyen jellegű küzdelmek, a közönség nagy örömére. Hogy a közönséget még inkább ki tudják szolgálni, még inkább látványos küzdelmeken izgulhassanak, szurkoljanak az általuk választott sportolónak, kialakult a modern kori pankráció. Az évek során sok más küzdősportból is merített a pankráció, mind különböző feszítések, dobások ütések és rúgások, s egyre fontosabbá vált a ringbeli történések mellett az eseményeken való show jelleg, és a mikrofon használata a történetek színesebbé tételének érdekében. Kultúránként kialakult több alfaja is a pankrációnak, mint például:
   - a mexikói („lucha libre”), ahol a látvány a lényeg, már-már hihetetlen mozdulatokkal, 
   - az amerikai, ahol a show és a „szappanopera” jelleg a fontosabb, 
   - az európai, ahol főként „catch wrestling „ elemek dominálnak,
   - s a japán („PuroResu”) stílus, ahol a ringbeli küzdelem, mint sportteljesítmény van a fókusz középpontjában. Látványos mozdulatok, dobások és közel full-kontaktos (de kontrollált) ütések, rúgások jellemzik. Ezt a szellemiséget mi (HCW) is szeretnénk magunkénak tudni.

  A pankráció ugyan fix végeredményű, a küzdő felek a mérkőzéseken gyakran megkoreografált és begyakorolt mozdulatokat használnak, de komoly fizikai, technikai és szellemi felkészülés szükséges ahhoz, hogy sérülés nélkül tudják a pankrátorok előadni a meccseket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.